A biztonsághoz szükséges szolidaritás gondolata szülte – viszonylag későn – a XIX. sz. végén az első európai egészségbiztosítási rendszert. A biztosítási kultúra sokat színesedett azóta, ám Európában ma is alapvetően két logika szerint finanszírozzák a biztosításokat: adóból vagy a társadalombiztosítás keretein belül. Amerikában ezzel szemben hangsúlyosabb a privát szektor szerepe. Ma már nálunk is a magán egészségbiztosítási szektor erősödését látjuk.
Modellek és a finanszírozás logikája
Bismarck német kancellár biztosítási szisztémája 1883-ban debütált a világ első egészségbiztosítási rendszereként és mai napig a nyugati világ egészségbiztosítási rendszereinek alapját képezi. Előnye, hogy járulékfizetésre kötelezi az állampolgárokat, ezáltal válnak biztosítottakká, hátránya viszont, hogy maradnak a biztosításon kívül eső csoportok is.
Ezzel szemben az angol William Beveridge kiszélesítette a biztosítottak körét, mondván, hogy mindenkinek alanyi jogon járjon az egészségügyi biztosítás. Az 1942-ben elfogadott Beveridge-terv „népbiztosításként” is ismert. Előnye, hogy a lehető legszélesebb társadalmi bázisra érvényes, azonban nyilvánvaló finanszírozási kihívásokkal szembesít.
A magán egészségbiztosítási rendszer létjogosultsága
A magán egészségbiztosítások piaca az Egyesült Államokban a legerősebb, hiszen itt meghatározó szereplője az egészségügy finanszírozásának a privát szektor. Európában főként a déli államokban találunk vegyes modelleket (Portugália, Spanyolország, Görögország, Olaszország), Angliában és Írországban a tisztán adó alapú finanszírozás honosodott meg, míg a skandináv államokban területi alapon decentralizálva, de ugyanúgy a beveridge-i modell érvényesül.
Magyarországon a bismarck-i modell alapjaira épült az egészségbiztosítás, ám a 20. század végére az államnak is komoly problémákkal kellett szembesülnie: nem képes maradéktalanul finanszírozni a költségeket és az ellátásban is komoly kapacitás- és minőségi gondokkal küzd. Akkor erősödik meg tehát a magán egészségbiztosítási piac, amikor felerősödik a tudatos egyéni szerepvállalás is és az emberek jelentős része a bérekből levont egészségbiztosítási járulék mellett külön összegeket fektet magán egészségbiztosításba.
Életmentő öngondoskodás
A finanszírozási gondok az éremnek csak az egyik oldala. A másik a tudatos öngondoskodás, azaz a felelősség, amely a preventív gyakorlatot igazolja. Saját egészségünket nem bízhatjuk ugyanis a körülményekre (a nem kielégítő színvonalú állami egészségügyre), szükségünk van biztonságos megoldásokra, gyors és hatékony segítségre baj esetén. Ezért van szükségünk magán egészségbiztosításra.
