Túlélési ösztönünk tartja el a magánegészségügyet

Blog | 2019

1000 milliárdos piac, ami – az előrejelzések szerint – 2021-re 1100 milliárd forintra duzzad: így néz ki jelenleg Magyarországon a magánegészségügyi szektor. Ezt a volument a felnőtt lakosság 60%-ának orvosválasztási szokásai biztosítják és az arány csak nőni fog, hacsak meg nem fordulnak a tendenciák – egyelőre kevés esély mutatkozik erre. Sokáig főként a fogászat és a nőgyógyászat vitte a prímet, majd a diagnosztika és a bőrgyógyászat is csatlakozott a mezőnyhöz, ma pedig már éves szinten akkor is minimum 200 ezret költünk magán ellátásra, ha egyébként az állami finanszírozású rendszert is igénybe vesszük/vennénk még. Hogyan jutottunk idáig és miért pont ezekkel a betegségekkel alapoztuk meg a magánegészségügy sikerét?

A számok magukért beszélnek

A magánegészségügyi ellátások forgalmának 37%-át a fogászati beavatkozások, 21%-át a nőgyógyászati kezelések, 14%-át a különböző laborvizsgálatok, 10-10%-ot pedig az MR/CT és a bőrgyógyászati terápiák teszik ki. Ezekkel fordulunk a legtöbben és a leggyakrabban magánorvoshoz. A fogak egészsége és a reprodukciós képességünket érintő nőgyógyászati kérdések élettani szempontból a fajfenntartás két kulcsterülete. Utóbbit nem kell magyarázni, előbbiről is csak annyit, hogy a táplálkozástól a különböző – a fogak rossz állapotával összefüggő – megbetegedéseken át a beszédig és az arc esztétikájáig életminőségünk egyik kulcsa az egészséges fogazat. Nem meglepő, hogy az éles versenyben működő, folyamatos technológiai újításra kényszerített magánfogászatokra és nőgyógyászati rendelőkre bízzuk magunkat.

A túlterhelt laborok és a helyes diagnózis ökölcsatája

Mindegy, melyik oldalról közelítünk, orvos és páciens részére egyaránt frusztráló, hogy mire az állami ellátásban egy laborvizsgálat vagy CT/MR egyáltalán sorra kerül, akár hetekkel, hónapokkal is kitolódik a diagnózis megtalálása. Az idő önmagában is drága, de betegség esetén egyenesen életveszélyes mutatvány a későn kapott kórmeghatározás. Így mindennapi jelenséggé vált, hogy az állami ellátáshoz forduló betegek is magánlaborokban végeztetik el a kért vizsgálatokat, hogy mielőbb érdemi választ kaphassanak problémáikra. Az orvosok oldaláról is egyértelmű az érdek: minél pontosabb és gyorsabb a vizsgálati eredmény, annál könnyebb felállítani a helyes diagnózist.

Bőrünkön is meglátszik a különbség

Bár a magánorvosi ellátás nem ránctalanító krém, mégis hasonló hatása van. Legnagyobb szervünk a bőrünk, millió kockázatnak kitéve a hétköznapokban. A bőrbetegségek kezelése ráadásul legalább annyira intim kérdés, mint a nőgyógyászati vagy fogászati problémák, ezért szívesebben fordulunk magánorvoshoz. Bár egy egyszerű szemölcs eltávolítása is 15-20 ezer forintba kerül egy bőrgyógyászati magánrendelőben, ha felmérjük a továbbfertőzés veszélyét és az állami ellátásban tapasztalt várakozási időt, egyértelműen a gyors és személyre szabott magán ellátást választjuk.

A személyességet semmi sem pótolja

Elegünk lett abból, hogy csak egy szám vagyunk a TB-statisztikában és a legsérülékenyebb állapotban, betegség esetén is csak sorszámként kezelnek az állami rendelőkben. Tisztelet a kivételnek és természetesen, a sok jó példának is csak árt a rengeteg negatív tapasztalat, ami miatt egyre gyakrabban választunk magánorvost. Szeretnénk, ha minket, saját magunkat kezelne és nem egy esetet a sok közül, a tankönyv száraz tudománya szerint. A bánásmód kulcskérdés, ezért is lesz egyre nagyobb sikere a magánegészségügynek, ahol az orvosok már nem is engedhetik meg maguknak a személytelen fehérköpenyes kommunikációt. Saját praxisuk sikere többek között azon múlik, mennyire értjük meg, mi történik velünk kezelés közben, hiszen ez a bizalom alapja. Így fogunk szinte minden egészségügyi problémánkkal a magánszektorra támaszkodni.

Részletek hamarosan